olvasással kezdődött

Az olvasással kezdődött a nyolcvanas években. Akkor nem is sejtettem, milyen értéket olvasok el és teszem harminc évre a polcomra. Fogalmam sem volt róla ki az a Tolkien, és mi az izgatott sutyorgás, a nagy felhajtás egy mesekönyv körül, még ha három kötetre is rúg a terjedelme. A szocializmus köznevelésében kellőképpen szűk folyosóra irányított irodalmi érdeklődésem mesék terén a magyar mesékben, népmesékben, orosz mesékben és ifjúsági regényekben, legfeljebb Andersen vagy Grimm világában merült ki, gyakran azoknak is átírt és zanzásított formájában.

Szóval, Tolkien és A Gyűrűk Ura három kötete felcsigázott, aztán le is hűtött - éppen arra a kb. harminc évre. Nem volt szerelem az első látásra, de valószínűleg nem csak nekem, mások is állhattak zavartan előtte, hogy mégis hova tegyék a különös művet. Vegyék komolyan? Legyen irodalom? Vagy legyen "csak mese", ahogy első olvasásra tűnik? Arra emlékszem most vissza, hogy a bonyolult összefüggések, a furcsa nevek, a rengeteg leírás kellőképpen összezavart ahhoz, hogy lassan menjen az olvasás.
Hogy miképpen lett belőle mégis rajongás - a szó nemesebb értelmében - az egy szintén semmiből előbukkant filmesnek köszönhető, aki megjelenítette nekem,  és ezzel rabul is ejtett ez a világ.
Azóta terjed bennem az érdeklődés, mint a láz, és nemcsak az 1981-es első magyar kiadású könyvritkaságot olvastam el újra, hanem többet is. Jelenleg ezek sorakoznak a polcomon, de hamarosan bővül a sor.

• A szilmarilok
• Húrin gyermekei
• A hobbit
• A Gyűrűk Ura
• Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről

Hatalmas terjedelem, hatalmas világ.

Hát ilyenekről szól majd a blog.